A kiöntőbe hulló teacseppek hullámokat vetnek a valóság felszínén, amelyet agyhullámokkal modulált, lágy, atmoszférikus hangok kereteznek a jelenben. A belső tér csendes, a teaszoba félhomályba burkolt falain nyugtatóan változnak a digitális grafikák. Egységes harmóniába születik a kint és a bent.
Az elmúlt hónapokban egyre többször látom Instagramon a teázással egybekötött deep listening sessionöket. Ezek egyrészt nagyon inspirálóan hatnak, hiszen elkötelezett célom itthon is tenni ezért a csodálatos párosításért. Másrészt jó látni, hogy
külföldön egyre terjedő kultúrája van a hangtérben zajló, teázással egybekötött eseményeknek.
Néhány nappal azután, hogy az általam szervezett teás eseményeken hangterekkel kezdtem kísérletezni, kaptam egy meghívást David Olarte hangművésztől, aki D.O() néven alkot. Az estnek az Okūma tere adott otthont, amely a leírásuk szerint nem egy kávézó, hanem egy olyan tér, amely lehetőséget ad a lassulásra, elmélyülésre.
Ha az ember közel egy évtizede foglalkozik a teák csodálatos világával, akkor elkerülhetetlen, hogy ismerje a városban lévő teás helyeket. Így bár nem volt ismeretlen számomra a helyszín, most jártam ott először. Egy ambient est igen jó választásnak bizonyult, hiszen a konceptuálisan megtervezett tér tökéletesen szolgálja a kikapcsolódás lehetőségét.
A helyet néhány teáért lelkesedő, szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező fiatal tehetség vezeti,
akik friss attitűddel közelítenek az évszázadokra visszatekintő gong fu cha, és úgy általánosságban az inkább évezredes múlttal rendelkező teázás felé. Itt kezdődött David koncertje, aki röviden bemutatta a projektjét. Élőben létrejövő hangteret hoz létre, amelyet a homlokára kötött EEG szenzorral modulál. A szenzor által továbbított elektromos jelek lehetővé teszik, hogy a hangokat valós időben, szoftveres és hardveres eszközök segítségével alakítsa.
Ahogy az első hangok megszólaltak, a teák folyékony gyógyszerré formálódtak a gondos és értő kezek mozdulatai alatt. A fluktuáló elmék keltette fodrozódások lassan belső csenddé váltak, és a gondolatok helyét átvette a jelenben keletkező hangok puha, organikus áramlása. Ahogy ez első korty shu puer hatni kezdett az energiarendszeremre, mély, földelt érzés járta át a sejtjeimet.
Végre befogadóként is élvezhettem a tea és a jelenben születő hangtér egymásra hatását,
amely több, mint ez a két gyönyörű terület összessége. Azért is keresem ezt a fajta átélést, mert a végtelenül mozgó gondolati tér elfáraszt, és minden, ami a jelen mentális szűrők nélküli megélését eredményezi, gyógyszerként hat. David hangjai nyugalommal hatnak a lélekre, ahogy a középtartomány harmonikus hangvitorlái óvatos szellőként ölelik körbe a felbukkanó perkusszív magas hangokat. Miközben az elnyújtott padek takarója biztonsággal hullik a valóságunk pasztellpillanatára.
Itt már csak egy sheng puer teheti fel a pontot az i-re, amely szintén a föld energiájának lassú, mély lüktetését hordozza. Amikor nyitott szemmel fogadom be az átélteket, akkor Davidet látom, aki alkalmanként lehunyt szemmel formálja a hangtér íveit, miközben saját mentális tere elcsendesedik, majd belső mozgásba lendül.
Rituálé ez, ahol közvetlenül érzékelhető a gondolat mozgatóereje,
ahol a fül által hallhatóan változik a jelen. A teák bölcsessége mélyrétegeink felé invitál, az alkalomra figyelemmel kiválasztott sheng puer a testben szétterjedve a belső csend felé irányít. Meditáció ez, amelynek csatornája D.O(), a hangterek szonoautája, akin keresztül a tea segítségével a hangok és a falra vetített digitális szigilumok a látszólagos szeparáltság végtelenre tört tükrét a jelen csendjében újra egységgé forrasztják össze.
Atmosférica by D.O() – Élő ambient és tea, Okūma Tea House, Budapest, 2026. október 23.
Borítókép: Bokor Krisztián
